Ahogy azt sejteni lehetett, nem kellett sokat várni, hogy beköltözzünk, ebbe a remek kiadó munkába. A blogba már lassabban ment. A téli tábor előtt még azt gondoltam, hogy csak a téli táborig maradok, de hamar eldőlt, hogy tovább is. Ennek már egy hónapja. Azóta minden héten elgondolkodtam, hogy vajon az idő visszaforgatásának képessége vagy a rendkívül gyors bejegyzés írás adatott-e meg elődeimnek, Kurtnak és vakondtúrásnak. Vagy olyanok voltak mint Villám (Flash), hogy rendkívül gyorsan közlekedtek helyek között, és ezzel nyertek időt? Egy szó, mint száz, nem találtam a blogírásra időt. Ahogy persze az a fiatal hősökkel lenni szokott, idős és tapasztalt mestereim noszogattak, hogy tegyem a dolgom, írjak. Én meg magamban azt gondoltam, hogy könnyű nekik. Ők ketten voltak. Hát, kiderült, hogy én sem vagyok egyedül. Majd írunk bemutató bejegyzést egymásról, de addig legyen elég annyi, hogy társam kedvenc szuperhőse Songoku a Dragon Ballból.

Mivel most sincs idő a szuperhősség dicsőséges pillanatairól írni, ezért inkább elmondom, mit csináltam ma. Ma, mint egy rendes Clark Kent, ültem az irodámban, és újságot írtam. :-) A Hírmondó számára készítettem telefonos villáminterjúkat különböző diákkörök vezetőivel. Ezen kívül felhívtam még egy halom diákkörvezetőt, hogy megtudjam tőlük, hogy is sikerült náluk az Egykérdés. Hívtam még a veszprémi diákkört, hogy érdeklődjek, ők hogy haladnak az Egykérdés szervezésével. Beszéltem még Kerekes Szabolccsal Mátrix beszélgetésekről, és a lelkészeket koordináló hölggyel a Sörözz egy lelkésszel programról! Sok munkatársnak van egy füzete, amibe feljegyzi a tennivalóit és egyéb megjegyzendőket. Nekem is van, A5-ös. Ma 18 oldal jegyzet került bele.

Ezért is jó a MEKDSZben dolgozni. El sem tudjátok képzelni, hány kedves emberrel beszéltem ma. Meg azért is jó, mert a Biblia olvasás beleszámít a munkaidőbe. Meg délben megkérdezték tőlem, hogy hozzanak-e nekem enni. Meg egy telefon közben megszólalt a szünetmentes tápegység, és tudtam, hogy a másik vonalon Isten keres.