Megvolt a 2011-es téli tábor. Picit már ülepedtek a dolgok, de azért még nagyon friss az élmény. Újabb télitábor, újabb tömény négy nap tanítással, találkozásokkal, Mekdszes kreativitással, dicsőítéssel. Fárasztó volt és nagyon jó. Talán így érzi magát egy szuperhős miután a fél délutánt egy szuperbűnözővel harcolva töltötte. Fáradtan, elcsigázva, de elégedetten, mert megérte. A szuperbűnőző rács mögött/nem tudta elrabolni az elnököt/urániumot/szuperfegyvert.
A szervezők, a tábort előkészítő lebonyolító és befejező sok önkéntes fárad, de a sok pozitív visszajelzésért, a jól sikerült táborért megérte, az Istennel való közösségért.
Sajnálom, hogy nem én vagyok Flash, akkor talán több helyen is lehetttem volna. Vagy talán inkább egy magát duplikálni képes alak (Dr. Manhattan, például). Mert egy Mekdsz télitáborban minden programra elmenni lehetetlen és nagyon fárasztó. Munkatársként meg nem is lehet, mert nem fér bele.
Érdekes volt reggelente a Cafe El Mondoba ülni a napindító munkatársi megbeszéléseken és jó volt imádkozni egymásért. Érdekes volt ennyire belátni a színfalak mögé. Nagyon megtisztelő volt, mikor a tábor végén engem is a színpadra hívtak a többi munaktárssal együtt és megtapsoltak minket (Vagy Istent, aki alkalmassá tett minket erre?).
