Most a téli tábor előtt jöttem kicsit önkénteskedni a mekdsz irodába. Sajnos az önkéntest eleve kisbetűvel írjuk, így nem tudom érzékeltetni, milyen kicsit. De ez nem baj, mert a MEKDSZ-nek rövid idejű önkéntesekre is szüksége van. A téli tábor előtt pörögnek a dolgok, nem kell nagyon keresgélni a munkát, mindenkinek jut bőven.
Meg persze nem csak a téli tábor van, hanem az Egykérdés fesztiválra is javában készülünk. Elég humoros, mikor az egyik csapat már több órája a téli tábort nyomja, mialatt a másiknak végig az Egykérdésen jár az agya, és ezek egyszer csak összefutnak a konyhában, vagy imára.
Mert van ám szuper, random időben csörgő, ketyegő bomba hangú óra, ami közös imára hív. Meg közös ebéd. Meg annyi, annyi szeretet. Ilyenkor, mikor ennyi sokan dolgozunk bent, és gyakorlatilag tömeg van, nagyon meg lehet élni a MEKDSZ „feelinget”. Csomó poén, apró figyelmesség, igazi odafordulás. Persze könnyű néha beszólni, de legalább érződik, hogy sokat várunk egymástól.
Akartam még írni Green Lanternről, és hogy ő/ők hogy kapcsolódik az önkéntes léthez, de a magyar wikipédia definíciója kissé megzavart: „Green Lantern egy kitalált szuperhős, képregény szereplő a DC Comics-ból, magyar neve Zöld Lámpás.” Merthogy vannak nem kitalált szuperhősök?
Szóval gyertek az irodába, ha van időtök (csak előtte csörögjetek, hogy készüljünk konkrét feladattal), dolgozzunk együtt, és közben ezt is megbeszélhetjük. Elég jófej amúgy a főnök, csak néha juhocskáknak szólít minket.
Karibi vendégmunkás
