A munka olyan, mint a szuperhősök élete. (Majdnem) napról-napra feladatot jelent és vannak benne nehézségek, végtelennek látszó harcok. Küzdelmek, amiknek nem látjuk a megoldását. A Mekdszes munka is munka, akkor is, ha itt Istenért és az ő terveiért küzdünk. Nekem ma délelőtt kicsit ilyen volt a munkám-küzdelmes.
Küzdelem adatok átmozgatásával egyik programból a másikba, küzdelem a hálózattal, küzdelem, hogy aznap még más munkára is legyen időm.
De Pókember sem haggya abba a szuperhősködést, ha egyszer vereséget szenved a Zöld Manótól, vagy Fenegyerek, ha kicsúszik a markából a Vezér egy bérence. Mert emlékeznek a sikereikre és tudják, hogy sokszor meg sikerrel járnak és embereknek segítenek.
A Mekdszes munkában pedig az a jó, hogy bőven több a siker és a segítési lehetőség mint a kudarc. Önkéntesként ráadásul több az általam választott feladat, mint a kapott. Istennek hála, itt bőven van lehetőségem segíteni-a munkatársaknak és az egyetemi, főiskolai missziónak.
Ráadásul, a délelőtti küzdelmem is sikerrel zárult, este pedig meglátogathattam az egyik diákkört. Jó volt beülni, hallgatni a tanítást, dicsőíteni. És ráadásul ez beleszámít a munkaidőmbe! Kezdem érteni, hogy miért szokták a Mekdszt a világ legjobb munkahelyének mondani.
