Ha mostanában találkozók egy ismerőssel, akivel ritkábban látjuk egymást kicsit fura elmondanom, hogy mivel töltöm a félévem.
-Hát, gyakorló tanítás és mellette önkéntes vagyok a Mekdsznél.
-Az egy keresztény diákszervezet/felekezetközi keresztyén diákköröket támogató civil szervezet/keresztény civil szervezet.
-Nem, nem ágytálákat hordok. Az önkéntest úgy értem, hogy nem kapok érte pénzt (a bérletet fizetik) viszont napi nyolcórában dolgozom, mint a Mekdsz egy munkatársa. Rendszergazdai, informatikusi feladataim vannak.
-Igen, kicsit olyan, mint egy szakmai gyakorlat. Ja, szerintem is nagyon hasznos.
A Mekdsznél dolgozni egyben azt is jelenti, hogy Istennek dolgozok, hogy főállásban szolgálhatok. Ugyanakkor ez egy munkahely is, ahova reggelente bejárok, ahol kemény szakmai kihívások érnek, ahol néha bele fáradok a munkába. Ahol feladataim vannak, amiket határidőre el kell végezni, ha nem sikerül, akár egy egész projekt is csúszhat vagy kénytelenek vagyunk változtatni. Ahol a szervezetnek fontossági sorrendeket kell felállítani a tervezés során és be kell osztania az erőforrásait. Ahol emberekkel dolgozok együtt és embereknek kell velem együtt dolgoznia.
Ahol valódi konfliktus helyzetek adódnak, esetenként rajtunk kívűl álló tényezők befolyásolják, hogy haladhatunk-e a munkánkkal.
Nem rég egy igazi konfliktus helyzet során jó volt látni Dávidon (is), hogy ez nem egy mosoly klub, hanem igenis vannak problémák, nehézségek és ezekkel igenis megküzdenek a munkatársak. Hogy nem fog összeszorítva viselik el, ha valamivel nem értenek egyett hanem van véleményük, elmondják azt, akarnak tenni a megoldásért és Istent segítségét kérik.