Egy kezdő utazótitkár naplójából.
Azért még mindig meglepődök, hogy utazótitkár lehetek. Igaz, hogy a tapasztalt vén rókák is mesélnek erről, hogy az első egy év azért mindenkinél azzal telik, hogy beletanul a szakmába, de mondjuk nekem nincs is sokkal több időm. Szóval, nem igazán szerencsés, hogy ilyen hosszú a tanulóidő. Szóval meglepődök, hogy épeszű, normális emberek képesek voltak diákköröket, diákkörvezetőket rám bízni.
De meséljenek inkább a történetek.
Volt olyan diákkörvezető, aki a horoszkópjával kezdett bele egy evangélizációba: nem nagyon szeretett bulizni, de az egyik legbulizósabb koliba került be ezért nem lehetet a végtelenségig hallogatni a dolgot így elment bulizni. Csocsózni persze szeretett, ezért leállt csocsózni pár sráccal. Az egyik srác megkérdezte tőle, hogy mi a horoszkópja, mert nagyon hitt a horoszkópban. A lány erre mondta, hogy nyilas, mire a srác visszakérdezett, és miben hiszel, mert a nyilasok mindig nagyon erősen hisznek valamiben. Mire a diákkörvezetőnk válaszolt, hogy persze Istenben hiszek és már el is hívta egy alkalomra.
A nem várt utak.
Érdekes látni, olyan diákkört, aminek muszlim tagja is van. Na nem igazi harcos, hívő muzulmán, "csak egy" kultúrmuzulmán, de akkor is, még nem hisz Jézusban. Egy kicsit megdöbbentem, mikor ez kiderült, mert azt tudom, hogy Iránból származik, de azt nem tudtam elképzelni, hogy iráni muszlimként elmegy egy keresztény diákkörbe. Mikor aztán rákérdeztem régi diákkörösöknél, hogy hogyan van ez a náluk akkor a válasz az volt, hogy ja náluk minden évben megtér egy muzulmán az év vége felé, szóval egyáltalán nem fura, hogy járnak hozzájuk nem-keresztények, sőt muzulmánok.
Vagy ami számomra nagyon különleges volt, hogy volt olyan diákköröm, ahol egy kicsit esetlen/esetleges volt az alkalmak levezetése. Én ezt olyan édesen aranyosnak tartottam és az identitás részének tekintettem, hogy ez a diákkör ez ilyen. Ugyan akkor meglepő volt tapasztalni, hogy egy pikniken, pont ezt emelte ki a diákkörvezető, hogy számára ez a flow hiányzik a diákkörből.
Sok mindenünkből lehetne érték is, ami még nem látszik annak belülről.
Van olyan diákköröm, ami igazi közösség. Látszik rajtuk, hogy meg is élik. Valóban szeretik egymást és odafigyelnek a másikra. Nem arról van szó, hogy nincs hova fejlődni, de mégis hihetetlenül jól érzi magát az ember a körükben. Egyszerűen megadják az esélyt a másiknak és a bátorítják egymást ezzel az odafigyeléssel.
Nagyon-nagy érték.
Aztán van olyan diákkör is ami mindig hihetetlen izgalmakat rejt. A meglepően különbőző felekezeti, teológiai háttér és az őszinte és mély megosztás együtt valódi ketyegő időzített bombának tűnik. A megnem értésé, vagy a szeretetnélküliség valóságos feszültséget tudna kelteni a diákkörben, de egyelőre elég nagy bölcsességgel kezelik a helyzetet és meglepően sokat épülnek egymás megismeréséből.
S igen vannak, akik igazán nehéz helyzetbe vannak. Vagy éppen azért mert igazán nincs közösség vagy pont azért, mert most kezd igazán elfogyni a lendület, megtorpanni a közösség. Nagyon nehéz látni, hogy nem nagyon tud segíteni az ember és bizonytalannak látszik a jövő. De Istenben akkor is lehet bízni. Azt hiszem, nincs többre szükség mint emlékezni arra, hogy miért is csináljuk ezt az egészet.
Végül van ahol ketten tértek meg az ősszel, akik a tavalyi folyt.köv hatására kezdtek el járni a diákkörbe.
Ennyi minden van.
