A Mekdszben az önkénteskedésem szolgálat. És nem csak azért, mert nem kapok érte pénzt [a bérletet és a mekdszes programok részvételét fizetik], hanem mert az itteni munkámmal nem egyszerűen egy vállalatot vagy civilszervezetet segítek, hanem Isten munkájának vagyok a részese.
Mikor augusztus végén gondolkodtam, hogy keressek tovább munkát az őszi félévre a suli mellé vagy legyen teljes állású önkéntes, akkor először elég tanácstalan voltam. Nem tudtam, mi lenne a helyes és az Istennek tetsző döntés. Ha használnék olyan kifejezést, hogy "igét kaptam", akkor használnám arra, ahogy a buszon ezen gondolkodva egyszer csak beugrott "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra." Már többször hallottam előtte, hogy a Mekdsz azonnal tudna két új munkatársnak feladatot adni, csak pénz nincs a felvételükre. Meggyőződésem, hogy Isten nyitotta meg nekem ezt a lehetőséget az önkéntességre (családom támogatása, felismertem, hogy ezt is csinálhatom, nyári táborban elkezdett érdekelni a téma). És most hálás vagyok azért, hogy itt lehetek.
Szolgálat, mert nem csak programozok és leveleket írok a Mekdszért, hanem imádkozom is. És ez is része a munkaidőmnek.
A Mekdszben dolgozni szolgálat: a belső, "céges" honlapon a nyitóoldalon szerepelnek imatémák is.
Örülök, hogy most Mekdsz munkatársként (is) szolgálhatom Istent.
